Ciao!
Ha jártál már Olaszországban, és több helyen is megfordultál, nagy valószínűséggel észrevetted, hogy a kiejtésbeli sajátság régióról régióra változik.
A velencei akcentus teljesen eltér a milánóitól vagy a torinóitól, mint ahogy nagy különbség figyelhető meg Firenze, Róma, Nápoly vagy Palermo akcentusa között is.
Ha még nem hallottad volna, akkor elmondom, hogy az Olasz Köztársaság hivatalos nyelve, azaz az olasz nyelv, a toszkán nyelvből ered, amit Dante, Petrarca és Boccaccio, a 13. és 14. század híres költőinek köszönhetünk.
1861-ben, amikor II. Viktor Emánuel, Itália első királya egyesítette az országot, a népesség csak egy kis csoportja tudott olaszul írni. Több évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a kötelező oktatáson keresztül az egész országban elterjedjen a nyelv.
Képzeld csak el, hogy nagymamám, aki 1928-ban született, nem is tanult meg írni. Még most is előfordul, hogy olyan idős emberekkel találkozunk, akik nehezen beszélnek olaszul, és a beszédjükben saját régiójuk akcentusával nyelvjárási szavakat használnak.
Nem is hinnénk, hogy az elmúlt évtizedekben milyen nagy mértékben járult hozzá a tévé használata, az olasz nyelv elterjedéséhez, miközben drasztikusan lecsökkentette a családi körben beszélt nyelvjárást.
A népesség mobilitása is, és itt legfőképpen a délről északra történő vándorlásokra utalunk, az egész félszigeten hozzájárult az olasz nyelv nagyobb mértékű használatához.
Ma az olaszok 85%-a beszéli többnyire vagy kizárólag az olasz nyelvet, körülbelül 11%-a használja felváltva a helyi nyelvvel, míg kevesebb mint 2% fejezi ki magát kizárólag a helyi nyelvjárásban.
A déli nyelvjárások között léteznek hasonlóságok, vagy akár a közép-olasz és az északiak között is, de az már teljesen lehetetlen, hogy egy szicíliai megértse a milánói vagy egy velencei megértse a nápolyi nyelvjárást. Annyira eltérnek egymástól, hogy teljesen más nyelvnek tűnnek, (és igazából azok is).
Én Dél-Olaszországban, pontosabban Catanzaro városában, Calabriában születtem. A sorkatonai szolgálatom egy részét Rómában majd Nápolyban töltöttem le. Majd éltem Torinóban, Parmában és most Milano környékén. Biztosíthatlak arról, hogy néha abszolút nem könnyű megérteni a helyi idős emberek beszédét.
Róma fantasztikus város, és a rómaiak egy nagyon különös és szimpatikus akcentussal büszkélkedhetnek. Néhány, az örök városban eltöltött hét elég ahhoz, hogy imitálni tudjuk hanghordozásukat.
Nápoly egy hihetetlen város, és a nápolyiak elbűvölő, rendkívül odaadó emberek. 1997-ben Nápolyban voltam katona. Annak ellenére, hogy én is déli vagyok, egy hetembe került, hogy néhány katonatársam nyelvjárását megértsem. Egy hónap elteltével nápolyi akcentussal beszéltem, és nem bírtam átállni másra.
Most, hogy életem felét északon töltöttem el, nem vettem át az északi akcentust. Valamilyen oknál fogva kevésbé könnyűnek és vonzónak tartom.
A toszkán nagyon jellegzetes, még mindig használ olyan antik szavakat, amiket Olaszország más részein nem igazán lehet hallani.
A velencei akcentust viszont jellegzetessége nagyon kellemessé teszi.
Olaszország szépsége változatosságában rejlik. Látogass meg, fedezz fel minél több helyet.
Un abbraccio,
Antonio
