A határozószók és a melléknevek használata problémát okozhat az olaszban, ha nem tudsz egy nagyon egyszerű kis szabályt.
Miért van az, hogy egy melléknevet néha nem egyeztetek az olaszban?
Mi a határozószó és a melléknév között a különbség?
Olvass tovább, és az elméleten felül jónéhány példa segítségével tisztázzuk ill. gyakoroljuk ezt a pontot.
A magyar igazán egyszerű ebből a szempontból, nem kell egyeztetéseken gondolkodni. Sok, kevés, minden (poco, tanto, tutto) – egyszerűen használod ezeket a szavakat a mondatban, és nem foglalkozol azzal, hogy mi a szófaja. Nem igaz? Nincs is rá szükséged.
Az olaszban ez másként van, itt mélyebbre kell egy kicsit ásnunk. Szükségünk lesz egy kis nyelvtani alapra, hogy megértsük, hogy egy melléknevet egyes esetekben miért nem egyeztetek a főnévvel.
Tehát, ma arra a kérdésre fogunk választ adni, hogy az olyan szavakat, mint például a molto, poco, tutto, tanto stb. miért egyeztetem egyes esetekben, máskor pedig nem.
Példa: Ho molti amici. (Sok barátom van.)
Luisa parla molto. (Lujza sokat beszél.)
Miért használtam az első mondatban többes számban (molti) a másodikban pedig egyes számban egyeztetés nélkül a molto szót?
Minden abban rejlik, hogy a szóban forgó szó a melléknév szerepét tölti be a mondatban vagy sem.
A melléknév ugye egy olyan szó, amely a főnévhez tartozik, annak adja meg milyenségét, minőségét. És a melléknevet az olaszban mindig egyeztetem a főnév neméhez és számához.
Például:
gelato buono – finom fagylalt
pizza buona – finom pizza
libri buoni – jó könyvek
birre buone – finom sörök
Ha többet szeretnél tudni az olasz melléknevekről, azok használatáról, az egyeztetésükről, akkor nézd meg „A színek olaszul” című videómat. Az segíteni fog.
Itt most nem mélyedünk el ennél jobban ebben a témában.
Miután már tiszta, hogy mi a melléknév, és miként használjuk, továbbléphetünk.
Az olaszban gyakran előfordul, hogy egy melléknevet határozószóként is használunk. És ez a nyitja a mai témánknak. Ha határozószóként használsz egy melléknevet, akkor azt szabály szerint nem egyezteted.
De menjünk szépen sorjában.
Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mi egy határozószó.
A határozószó egy olyan szó, amely módosítja, pontosítja vagy kiegészíti egy ige, egy melléknév vagy egy másik határozószó jelentését. Ez azt jelenti, hogy egy igére, egy melléknévre vagy egy határozószóra vonatkozik, nem egy főnévre, mint a melléknév esetében, és ezért nem kell a főnévvel egyeztetni.
Miként tudod felismerni, hogy egy melléknév melléknév vagy határozószó a mondatban?
Abból, hogy megvizsgálod mire utal, melyik szónak módosítja a jelentését:
1. Ha egy főnévnek, akkor melléknévről van szó.
Az „La pizza è buona.” példánkban így kérdezel rá a „buona” szóra: „milyen pizza?” „finom pizza” – ebből tudod, hogy a főnévre utal a „buona” szó.
2. Ha pedig egy igére utal, egy igének módosítja vagy egészíti ki a jelentését, akkor határozószóról van szó.
Ti amo molto. (Nagyon szeretlek.) – „mennyire szeretlek?”, „nagyon szeretlek”. Látod? Az igére kérdezünk rá.
Ha nehezen maradna meg a fejedben, hogy mihez kapcsolódik a melléknév és mihez a határozószó, akkor gondolj csak a nevükre. A melléknév szó magáért beszél. A név, tehát a főnév mellé teszed, így a főnévre utal.
A határozószó esetében pedig a határozószó olasz neve segít. Olaszul avverbio a határozószó. A szó magában foglalja a verbo, azaz ige szót.
Jöjjenek a példák, amelyek segítségével be tudjuk gyakorolni a melléknevek és határozószók felismerését:
1. Mangi tutta la pizza? – Megeszed az egész pizzát?
Hogy kérdezel rá? „Mennyi pizzát?” „Az egészet.” A főnévre kérdeztünk rá, tehát a tutta melléknév, így egyeztetem számban és nemben a főnévhez: la pizza – tutta la pizza.
Dario mangia tutto. – Dario mindent eszik.
„Mit eszik?” „Mindent.” Az igére kérdeztünk rá, tehát határozószó, és nem foglalkozok az egyeztetéssel.
2. Dormo poco la notte. – Keveset alszom az éjszaka.
„Mennyit alszom?” A „poco” az igére vonatkozik, tehát nem egyeztetek, mert határozószó.
Ho poca acqua. – Kevés vízem van.
„Mennyi vízem van?” „Kevés vízem…” A „poco” a vízre vonatkozik, tehát itt melléknév, így egyeztetnem kell.
3. Amo molto gli italiani. – Nagyon szeretem az olaszokat.
„Mennyire szeretem?” „Nagyon.” Az igére kérdeztem rá, tehát határozószó, és nem egyeztetek ebben a mondatban.
Molti italiani amano gli ungheresi. – Sok olasz szereti a magyarokat.
„Mennyi olasz?” „Sok olasz.” A főnévről ad plusz információt, így egyeztetek. A molto szó melléknév ebben a mondatban.
4. Parlo troppo? (Sokat beszélek?) – „Mennyit beszélek?” „Sokat.” Az ige jelentését egészíti ki, ezért határozószó, és nem egyeztetek.
Dici troppe parolacce. – Nagyon csúnyán beszélsz. / Szó szerint: Túl sok csúnya szót mondasz.
„Mennyi csúnya szót?” A főnévre utal, így egyeztetek.
5. Corriamo veloce. – Gyorsan futunk.
Ebben a mondatban a „veloce” határozószó, tehát nem változik az alakja.
I ragazzi sono veloci. – A fiúk gyorsak.
Itt a „veloce” szó melléknév, a fiúkra, tehát a főnévre vonatkozik, így alakját egyeztetnünk kell nemben és számban.
6. Monica mangia tanto. – Mónika sokat eszik.
„Mennyit eszik?” A tanto határozószó, mivel az igéről ad bővebb információt.
Monica mangia tanti dolci. – Mónika sok édességet eszik.
Egyeztetek, mivel a tanto itt melléknév, a főnévre vonakozik.
7. Erika sa tutto. – Erika mindent tud.
A tutto határozószó, mert az igéről kapunk extra információt.
So tutta la lezione. – Az egész leckét tudom.
Ebben a mondatban melléknév, mivel a főnévre vonatkozik.
8. Il professore parla chiaro? – A tanár világosan beszél?
Határozószónk van a mondatban, hiszen az igére tudunk rákérdezni.
Queste cose non sono chiare. – Ezek a dolgok nem világosak.
„Mi nem világos?” A dolgok, a főnévről kapunk több adatot a chiaro szóval. Így melléknévről van szó, és egyeztetek.
9. Non parlate forte! – Ne beszéljetek hangosan!
A forte szó az ige jelentését módosítja, tehát határozószó, nem egyeztetek.
Questi ragazzi sono forti. – Ezek a fiúk erősek.
Ebben az esetben pedig a fiúkról ad bővebb információt, tehát melléknév.
10. Mangia sano. – Étkezz egészségesen!
A sano itt az igéhez kapcsolódik, így határozószó, és nem egyeztetünk.
Questi cibi sono sani. – Ezek az ételek egészségesek.
Ebben az esetben az ételek az egészségesek, tehát a főnévről kapunk plusz információt, így egyeztetek.
A fenti példáinkban a határozószó az igére utalt. A meghatározásban az is áll, hogy vonatkozhat melléknévre vagy egy másik határozószóra is.
Röviden mutatok erre is egy-egy példát:
Melléknév módosítása: Sono molto stanca. – Nagyon fáradt vagyok.
A molto szó a stanco (fáradt) melléknév jelentését módosítja.
Határozószó módosítása: Lavori troppo poco. – Túl keveset dolgozol.
A troppo a poco (kevés) határozószóhoz tesz hozzá egy plusz jelentést.
A példákban említett szavakon kívül természetesen sok más esetben is használhatunk egy melléknevet határozószóként.
Csak hogy néhányat említsek:
parecchio - jónéhány, lontano - messzi, sicuro - biztos, certo - bizonyos, vero - igaz, proprio - saját stb.
Példamondatok:
Sono molto felice. – Nagyon boldog vagyok.
Abiti parecchio lontano. – Egész messe laksz.
È molto sicuro. – Nagyon biztos.
Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Sikerült tisztázni a zűrzavart?
Remélem, igen!
Majdnem elfelejtettem! 🙂 Nézd meg a videómat is!
Továbbá ne feledd, hogy a honlapomon az „Ingyenes szolgáltatások” között megtalálod minden eddig pubblikált videómat!
Alla prossima!
Tímea és Antonio
