Ciao!
Hallottál már Tropeáról? Ez egy csodaszép délolasz tengerparti városka, amely Calabriában, a „csizma orrában” található.
Idén nyáron volt szerencsénk újra meglátogatni, és most meg szeretnénk osztani veled élményeinket.
Amióta Olaszországban élek, sokszor hallottam Tropeáról, és többször jártam is ott, amikor Calabriában éltem. Nemcsak a Belpaese egyik leggyönyörűbb tengerpartjáról híres, hanem a különösen édeskés ízű lila hagymájáról is.
Tropeába érkezve az autót a külvárosban leparkoljuk, és gyalog elindulunk az óváros felé.
Miközben a vasútállomástól a központ felé haladunk, egy ajándékbolt bejáratánál különböző mozgó fafigurákra leszünk figyelmesek. Egy kedves úriember meghív minket, hogy nézzük meg a bolt belsejében látható ingyenes kiállítást.
Antonioval egymásra nézünk, igazán jókedvre derülünk és fejetbólintva belépünk az üzletbe.
Gyerekek, micsoda látvány!
Egy, az antik foglalkozásokat szemléltető kiállításban van részünk: A többszáz kiállított mozgó fabábu mutatja be az egykor létező kétkezi munkákat.
Wow! Látogatásunk jól indult!
Az üzletből kilépve továbbhaladunk a tenger irányába. Egy korlát közelében egy tucat emberre leszünk figyelmesek, akik elbűvölve gyönyörködnek valamiben. Mi is kiváncsian odamegyünk, és azonnal megértjük, hogy mi is vonzza ennyire az embereket: egy mesebeli panoráma. Mintha egy ház erkélyéről hajolnánk ki, és ahelyett, hogy utcákat és épületeket látnánk, egy gyönyörű tenger, egy hófehér tengerpart és egy a tengerbe nyúló magas sziklán épült csodás kegyhely tárul elénk!
Mindkettőnknek tátva marad a szája. Tudtuk, hogy sok szép meglepetés vár ránk, de a szemeink elé táruló látvány felülmúlja elvárásainkat.
Úgy döntünk, hogy meglátogatjuk a kegyhelyet. Lemegyünk egy hosszú lépcsősoron és hamarosan a tengerparton találjuk magunkat.
Nem lehet nem észrevenni azt a sok embert, aki nem olaszul beszél. A legtöbben körülöttünk németül, némelyek hollandul és mások angolul beszélnek.
A járdán találkozunk egy idős de nagyon jókedvű, élénk úrral, aki a német turistáknak osztogat névjegykártyát. Minket is megszólít és beszédbe elegyedünk. Elmeséli, hogy ő nyugdíjas tanár, és ingyen tart olasz órákat a német turistáknak ottartózkodásuk alatt. Ez az ő kedvenc időtöltése, és nagyon boldog, hogy segíthet az embereknek.
Ezután az érdekes csevegés után elérkezünk a kegyhely, a Santa Maria dell’Isola templom bejáratához. Nem hiszem, hogy létezik olyan lény a földön, aki nem szeretné élőben látni.
Az épület megtekintése után nem hagyhatjuk ki a sziget tetején található mediterrán növényekkel teli kert megcsodálását sem. Elbűvölő a kilátás a tengerre, és a távolban megpillanthatóak az Éoli-szigetek (olaszul: Isole Eolie, magyarul más néven Lipari-szigetek) és a szép Szicilia is.
A másik oldalról pedig megfigyelhetjük a csodás, fehér, 3 km hosszú tengerpartot. A tenger a nap sugarai alatt csillogó azúrkék színű, és lehetetlenség visszafogni vágyunkat arra, hogy a kristálytiszta vízben merüljünk egyet.
Az idő nagy úr, és naplemente előtt még két másik állomást is be szeretnénk iktatni. Meg szeretnénk nézni két közelben fekvő városkát: Zungrit és Pizzot.
Egy csodás délelőtt és egy kitűnő helyi specialitás megkóstolása után újra kocsiba szállunk és Zungriba, ebbe az antik történelmet megtestesítő kis településbe megyünk.
A „Zungri” név a görögből ered, és jelentése „szikla”. Ha Materát (a csodaszép és egyedi délolasz várost) a „città dei sassi” (= kövek városa) névvel illetjük, akkor Zungrit a „borgo di pietra” (= „sziklatelepülés”) elnevezéssel.
Itt egy olyan régészeti lelőhelyet találunk, amely kb. 100 majdnem ezer éves, sziklába vájt háznak ad helyet egy 3000 négyzetméter területen.
Különböző méretű házakat, pincéket, állatoknak menhelyet, gabonasilókat, vízgyűjtő medencéket, kemencéket stb. csodálhatunk itt meg. Ezekben a barlangokban nem is olyan régen még laktak is, és a világháború alatt volt, aki ide menekült a bombázások elől.
Ez után az antik sziklás településen szerzett érdekes és egyedi élmény után megálltunk egy panorámás kávézóban, ahol egy nagyon finom kávékrémet (crema caffè) fogyasztottunk el. Majd újra útnak indultunk, hogy programunk utolsó állomására is megérkezzünk: Pizzo.
Útközben arról elmélkedtünk, hogy valóban mennyi sok szép csodát kínál Dél-Olaszország és Calabria. Hihetetlen, hogy egyes helyeket még maguk a környéken lakók sem ismernek, vagy ha hallottak is róla, nem látogatták meg.
De a következő állomásunk abszolút nem ismeretlen. Két okból is nagyon híres: történelmi és kulináris szempontból is.
A történelem szempontjából azért, mert 1815-ben Pizzo Calabroban tartóztatták le és végezték ki Joachim Muratot, Napóleon sógorát.
A kulináris ok pedig az, hogy itt találták fel a híres fagylaltot, az ún. „tartufo di Pizzo”-t. A „tartufo” jelentése: szarvasgomba, és kinézete miatt nevezték el a nagyra tartott gombáról. 1952-ben készítették el először. Ma már Olaszország más tartományaiban is árulják, sőt mi több külföldi éttermekben is lehet fagyasztani. A fagylaltipar ugyan próbálja utánozni, de ne hagyd magad becsapni, ezeknek semmi köze az eredetihez.
Sajnos, ahogy Pizzoba érünk, már esteledik és választanunk kell, hogy mit látogassunk még meg. Döntésünk Murat kastélyára esik: itt tartották fogságban, majd végezték ki Joachim Muratot. A kastély még ma is jó állapotnak örvend, és a kastély minden szeglete Murat történetét meséli el. Olyan érzésem volt, mintha átéltem volna utolsó napjainak érzéseit és gondolatait. Tudatában volt annak, hogy csak néhány óra választja el az elkerülhetetlen haláltól, és nagy fájdalommal töltötte el, hogy nem láthatja többé feleségét Carolinát és fiait.
Ilyen magávalragadó pillanatok után muszáj, hogy valamivel megnyugtassuk lelkünket és enyhítsünk a hőségen. Így megengedünk magunknak egy kiváló pizzoi tartufo fagyit a város szép főterén. Mogyorós Antonionak, nekem pedig pisztácia. Az eredeti tartufo (tartufo nero) jellegzetessége, hogy a fagyi belsejébe folyékony csokoládét zárnak. Mára már ennek a csodának is sok variánsa született.
Wow, a világ még szebb egy ilyen ínyencség után. Kár, hogy a mérleg ezzel nem ért egyet. 100 gramm pizzoi tartufo fagyi 200-220 kalóriát tartalmaz. De ma teljes nyugalommal és bizonyossággal mondhatom, hogy megéri.
Mint minden fantasztikus kirándulás végén elérkezik az idő, hogy hazatérjünk. Csak azt sajnáljuk, hogy nem tudtuk megnézni a Piedigrotta templomocskát, amely csupán egy kilóméterre található Pizzotól, és érdekessége, hogy teljes egészében tufasziklába lett vájva.
De biztos vagyok benne, hogy a jövőben, amikor anyósomékat megyünk meglátogatni, lesz még alkalmunk ezt is megnézni.
Remélem, sikerült átadnom kirándulásunk élményeit. Calabria csak arra vár, hogy felfedezd!
Ha nem láttad volna videómat, akkor a videó ikonjára vagy ide kattintva meghívlak egy virtuális túrára, hogy még jobban át tudd élni azokat az élményeket, amelyeket Olaszország ezen pici területe nyújt!
A presto,
Timea és Antonio
