A mai bejegyzésem témájául az aposztrófot választottam. Hogy miért? Mert gyakran látom, hogy az olaszosok nem helyesen írják. Olvasd végig a cikkem, hogy teljes megértésed legyen a jelről, és helyesen tudd használni.
Először is nézzük, hogy mit is jelent az aposztróf! A szótárban ez áll:
Kihagyást jelző írásjel, hiányjel, amely azt mutatja, hogy egy vagy több betű vagy szám kimaradt a szóból.
Nagyon jó!
Az olasz határozott névelők esetében is pontosan erről van szó.
Akkor a kérdés a következő: kell vagy nem kell szóköz az olaszban az aposztróf után?
Melyik a helyes írásmód az alábbi kettő írás közül?
L’amico vagy l’ amico? (barát)
L’amica vagy l’ amica? (barátnő)
Az aposztróf a határozott névelők esetében jelzi, hogy hiányzik az „o” betű a magánhangzóval kezdődő hímnemű szavak előtt, illetve az „a” betű a magánhangzóval kezdődő nőnemű szavak előtt.
Lo → l’ (hímnemű szó)
La → l’ (nőnemű szó)
Amikor a főnevek magánhangzóval kezdődnek, l’ lesz a határozott névelőnk, és mivel nagyon ragaszkodik a hozzá tartozó főnévhez, nem hagy helyett kettőjük között! 🙂 Tehát szóköz nélkül írjuk.
Így: l’amico vagy l’amica
És általánosságban mondhatjuk, hogy az aposztróf után nem kerül szóköz, például: anch’io, un’amica, quell’uomo (az a férfi), sant’Antonio (szent Antal), vent’anni (20 év)
Kivételt képez például a poco szó rövidítése: un po’ (egy kicsi).
Tudtad?
Böngéssz a blogomon és a honlapomon más érdekes tartalmakért!
A blogbejegyzés tartalmát videó formájában is élvezheted itt vagy a kis képre kattintva!
Találkozzunk a következő bejegyzés alkalmából!
Tímea és Antonio
