Olaszországban január 6. nemzeti ünnep, ez a Befana vagy Epifania ünnepe.
Január 5-ről 6-ra virradó éjjel egy jóságos boszorkány édeséggel és kisebb ajándékokkal teli zoknival ajándékozza meg a jó gyerekeket. A rosszak sem maradnak üres kézzel: ahogy a télapó nem felejtkezik meg róluk, így Befana sem, de ő virgács helyett szenet ajándékoz nekik. Hogy alakult ki ez az olasz néphagyomány? A napokban a kezem közé került a Befana igaz története című mese. Ezt szeretném most megosztani veletek, hogy ti is felfedezhessétek ennek a hagyománynak az eredetét. Magyarul így szól:

Egy Betlehemtől nem messze fekvő faluban élt egy fiatal nő, akit Befanának hívtak. Nem volt csúnya, sőt, nagyon szép volt, és sok kérője akadt. Viszont rettenetes természete volt, nagyon önző volt, és soha senkinek nem segített. Ez a viselkedése az évek során egyre savanyúbbá és rosszabbá tette, annyira, hogy a faluban elkezdték „boszorkánynak” becézni. Amikor éppen nem a házat takarította a szalmaseprűjével, leült és zoknikat készített, százával. Persze nem valakinek! Magának készítette őket, hogy lecsillapítsa az idegeit és elüsse az időt, mivel a faluból soha senki nem ment hozzá látogatóba, és ő sem ment volna soha senkihez. Túl büszke volt ahhoz, hogy beismerje, hogy egy kis szeretetre van szüksége, és túl önző ahhoz, hogy egy kicsit is adjon a szeretetéből valakinek.

Hetvenéves korában, egy karaván érkezett abba a faluba, ahol élt. A távolkeletről jöttek, és királyok voltak közöttük. Letáboroztak a faluban, mielőtt folytatták volna útjukat Betlehem felé. Január 5-ről 6-ra virradó éjszaka volt. Az öregasszony hallotta, hogy kopogtatnak az ajtaján. Ki lehet az? Soha senki nem kopogtatott még az ajtaján. Kiment ajtót nyitni, és az egyik király állt előtte. Nagyon jóképű volt, és kedélyesen rámosolygott: „Jó estét asszonyom, bejöhetek?”. Befana meglepődött ezen a helyzeten, és nem tudva, mitévő legyen, mielőtt még gondolkodni tudott volna, azt válaszolta: „Tessék, fáradjon be”. A király udvariasan megkérdezte, hogy meghálhatna-e nála azon az éjszakán, és Befanának nem volt bátorsága nemet mondani.

Az a férfi olyan udvarias és kedves volt vele, hogy egy pillanatra megfeledkezett a rossz természetéről. A király beszélt neki arról, hogy miért indultak útnak. Azt a gyermeket mennek meglátogatni, aki megmenti majd a világot az önzéstől és a haláltól. Aranyat, tömjént és mirhát visznek neki ajándékba.
„Nem tartana velünk Ön is?” – kérdezte a király.
„Én?!” – válaszolta Befana… „Nem, nem, nem mehetek.”
Valójában mehetett volna, de nem akart. Soha nem mozdult ki otthonról. Mindazonáltal örült, hogy a király megkérdezte tőle.
„Szeretné, ha vinnénk az Üdvözítőnek egy ajándékot az Ön nevében is?”.
Ez aztán… még, hogy ő ajándékozzon valamit valakinek, ráadásul egy ismeretlennek? Viszont úgy tűnt neki, hogy túl rossz benyomást keltene, ha ismét nemet mondana. Éjszaka az egyik kötött zokniját, csak egyet, oda tette, ahol a bölcs király aludt, egy üzenettel: „Jézusnak”.

Eltelt harminc év. Befana éppen betöltötte a századik életévét. Még mindig egyedül volt, de már nem volt rossz. Az a váratlan látogatás, január ötödikének estéjén, mélyen megváltoztatta. Időközben a falu népe is elkezdett kopogtatni az ajtaján. Először azért, hogy megtudják, mit mondott neki a király, majd apránként azért, hogy segítsenek neki főzni és kitakarítani a házat, mivel olyan hátfájása volt, hogy szinte már meg sem mozdult. Befana pedig minden egyes embernek, aki jött hozzá, elkezdett ajándékozni egy zoknit.
Szépek voltak a zoknijai, jól készítette el őket, melegek voltak. Befana akkor is elkezdett mosolyogni, amikor ajándékozott egyet, és ezért már nem volt olyan csúnya, még szimpatikussá is vált.

Az a férfi olyan udvarias és kedves volt vele, hogy egy pillanatra megfeledkezett a rossz természetéről. A király beszélt neki arról, hogy miért indultak útnak. Azt a gyermeket mennek meglátogatni, aki megmenti majd a világot az önzéstől és a haláltól. Aranyat, tömjént és mirhát visznek neki ajándékba.
„Nem tartana velünk Ön is?” – kérdezte a király.
„Én?!” – válaszolta Befana… „Nem, nem, nem mehetek.”
Valójában mehetett volna, de nem akart. Soha nem mozdult ki otthonról. Mindazonáltal örült, hogy a király megkérdezte tőle.
„Szeretné, ha vinnénk az Üdvözítőnek egy ajándékot az Ön nevében is?”.
Ez aztán… még, hogy ő ajándékozzon valamit valakinek, ráadásul egy ismeretlennek? Viszont úgy tűnt neki, hogy túl rossz benyomást keltene, ha ismét nemet mondana. Éjszaka az egyik kötött zokniját, csak egyet, oda tette, ahol a bölcs király aludt, egy üzenettel: „Jézusnak”.

Eltelt harminc év. Befana éppen betöltötte a századik életévét. Még mindig egyedül volt, de már nem volt rossz. Az a váratlan látogatás, január ötödikének estéjén, mélyen megváltoztatta. Időközben a falu népe is elkezdett kopogtatni az ajtaján. Először azért, hogy megtudják, mit mondott neki a király, majd apránként azért, hogy segítsenek neki főzni és kitakarítani a házat, mivel olyan hátfájása volt, hogy szinte már meg sem mozdult. Befana pedig minden egyes embernek, aki jött hozzá, elkezdett ajándékozni egy zoknit.
Szépek voltak a zoknijai, jól készítette el őket, melegek voltak. Befana akkor is elkezdett mosolyogni, amikor ajándékozott egyet, és ezért már nem volt olyan csúnya, még szimpatikussá is vált.

Alkossunk néhány mondatot is:
La Befana è una vecchia signora che vola su una scopa. [lá befáná e uná vekkjá szinyorá ke volá szu uná szkopá] – A Befana egy öregasszony, aki seprűn repül.
Il 6 gennaio è il giorno dell'Epifania. [il szej dzsennájo e il dzsorno dellepifániá] – Január 6-a Vízkereszt napja.
I bambini appendono le calze al camino. [i bámbini áppendono le kálze ál kámino] – A gyerekek a kandallóra akasztják a zoknikat.
La Befana porta dolci ai bambini buoni e carbone a quelli cattivi. [lá befáná portá dolcsi áj bámbini buoni e kárbone á kuelli káttivi] – A Befana édességet visz a jó gyerekeknek és szenet a rosszaknak.

Ha még többet szeretnél megtudni erről az ünnepről, akkor olvasd el egy korábbi bejegyzésem, amit a Befanáról készítettem erre a linkre kattintva!

Ha pedig érdekel az olasz karácsonyi ünnepkör hagyománya, ezen a linken sok-sok érdekes dolgot fogsz felfedezni! Nem is gondolnád, hogy mennyi mindenben különböznek az olasz szokások a magyaroktól.

Remélem, Te is élvezettel olvasol ezekről a csodás olasz karácsonyi hagyományokról, és sikerül átadnom ennek a csodás olasz karácsonyi ünnepkör hangulatát, élményét!